Csendben írom le a szavakat,mert nincs bennem a régi akarat,és bennük sincs már meg az erő.Elvetélt ötlet; tudatom meddő. Céltalan düh döngeti még a falakat,de a lélek kopár, kifosztott kirakat. Kiutat remél az elme, s a szív. Ajtót mi mögött a jövőt sejti,de csak a tátongó…

ej, túl késő már!?kattog kerekek örökös tánca.csendben figyelek szívem verése egyre nehezebb.billentyűi lassulnak ütemük kevesebb,ah…, kitart amíg még kell az ereim lánca?!múlt; nap-nap után,vajon lesz még holnapután?vagy már csak koporsóm feletthajt majd fejet a zúgó…

… most csak ellep lassanbeborít a félhomály…… nem szólok csak halkans ő szinte magába zár…… hát ez lett mert én hagytamés nincs már akadály…… csak űz hisz kint ragadtamde rám fér a magány… Megjegyzés: 2013.01.18.

Tél pora hullarcomba szitálpendül a húrzeng a vén szitárnem szabadulszív dala dúlcsendes láthatárfehér ködszakállfenyőn és tobozánnappalom éjszakámkönnyek mosta partján… szemem ablaküvegénezernyi madárlábnyomjeges szelek pereménmagamba bújva fázom…fagy zenél…

… sem elsősem utolsónem leszekegy bölcsős két koporsóelveszett…… és, rég nem játéka szerelemkétélű fegyverhol egy sebzős egy sebzett;egyik sem nyer…… míg, csak két kőszívetverdes egymásnaks össze a tengerami elkopik majds törik, de szikráttöbbé sosem ver…… egy…