Az egyik vörös, a másik fehér rózsa
bár más magokról ugyan, de mégis egy földben
a gyökereikkel kapaszkodva erősen
áll csendben a vágy, s a hűség egymással szemben
mert egy a szavát és egy a szívét adta.

Az egyik vörös, s a másik fehér rózsa
de ha a szemre jóleső lágy harmat kerül
egy zöld köddé olvad össze a körös körül
hol szár szárnak támasza - hát miért menekül?
s mire belül kiderül; a választ tudja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.