Amikor azt mondom, hogy:
ez itt, minden kincsem.
Azt hiszed szegény vagyok,
hiszen semmim sincsen.

Azt mondom, hogy: De hisz, a Szavak…
- Ugyan kérlek, ezek Csak szavak,
s ha ezt nem látod, te vagy a vak!
Hisz, neked már, semmid sem maradt…

Persze volt, nem is egy olyan, amin…
De rianás szaladt végig álmaid habjain,
s hiába a szépen szőtt baldachin,
neked nincsen…, nincsen semmid, se itt, se odakinn´…

Persze volt, hogy nem sújtott még átok,
de boldogságod fenyvesében lobbant zsarátnok…
s most csak magadban vetsz arról számot,
hogy hová tűnhettek el a mennyei karátok… -

Nem tudod, mik ezek a Szavak…
Szavak, amik még bennem vannak,
s majd, ha már látod nem leszel vak,
az emlékek még megmaradtak!

S amikor azt kérded, hogy:
ez Minden, a Kincsem?
Azt hiszem gazdag vagyok,
pedig semmim sincsen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.