Úgy írnék még egy dalt a szerelemről,
de nem vagyok más, csupán éjjeli őr.
Már vágyak múzeumában járok
és csak antik kincsekre vigyázok.

Úgy írnék még egy dalt a szerelemről,
mint születik ábrándkép a színekből,
hogy a pillantással festett álmok
előtt, elmerengve miként állok.

Úgy írnék még egy dalt a szerelemről,
egy utolsó mesét mi tán felőröl.
Vagy egycsapásra ifjúvá válok,
s visszatérnek a múlt ideálok.

Úgy írnék még egy dalt a szerelemről,
van, hogy hagyni kell s kezdeni előröl,
hogy a lelkünkbe fúrt torz szilánkok,
vethessenek bennünk újabb lángot.

Úgy írnék még egy dalt a szerelemről,
csak még egyet, mi könnyet csal szemedből,
hogy érezd nincs már más ´mire vágyok´;
immár örökké csak veled szállok…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.