Az utcán menni mosolyogva,
nem csak így, búsan vicsorogva
s szabadon élni nem csalódva.

Szemébe nézni, ki szembe jön.
Megdicsérni, hogy: -mily´ fess ma ön!
s örülni, ha ´tán visszaköszön.

Eregetni nagy papír sárkányt,
táncra híni ma minden szép lányt
s jól megpörgetni, ki még nem hányt.

Kezet fogni az emberekkel,
támogatni -Elestél? Kelj fel!
s barátnak nevezni ezennel.

Ételt adni a koldusoknak,
odafigyelni ők mit szólnak
s biztatni őket:- Jobb lesz holnap!

Megsimogatni minden zebrát,
megpaskolni a világ hátát
s kikacagni az összes átkát.

Ölbe kapni a kedvesemet,
átsuhanni a küszöb felett
s szeretgetni ameddig lehet.

Karomba zárni jó szorosan,
majd boldoggá tenni szorgosan
s vele maradni a holnapban.

Teremteni egy biztos helyet,
ott felnevelni gyermekemet
s óvni addig amíg csak lehet.

Figyelni már az egészségre,
fiam oktatni csibészségre
s lányom lenne a világ szépe.

Megőrizni a boldogságot,
bejárni az egész világot
s valóra váltani az álmot.

… de csitulj vágy, mert bár meglehet
szeretném, szeretnék, nem lehet,
neked ma még, nem engedhetek…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.