Halkuló sóhajként
vádlón cseng a - Miért?
De nincs válasz,
hozta az élet!

Már feledném
mi fájt valakiért
s új érzéseknek
adnék új szívet.

Mint tóparti házba
a boldog család,
belém költözzék
a béke.

Mint tiszta szélben
hajlik a nád,
a kis tó tükrére…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.