glosszavers, Tóth János Janus - Őszidők
2018.09.30. 21:50
betoppant az őszmint nyargaló őznyár derekán bőszszemtelen masszőzcsendül az arcélmint dermedt vashéjérint jeges kéjhideg kezű szélőrült vágyakkal vágtatnincsen benne alázatvetkőzteti a fákata megszeppent nimfákatcsak maga alá nyomakarja, hogy fájjonsáros avarágyonsok ezer…
Homokóra
2013.10.30. 17:40
Ahogyan kezeim között a dohány,kiszárad a test. Sors sodor. Életempuhul és morzsolva elfogy. Félelemitatta papír-lepelt sző a magány.Ó jaj! Sikolt fel, erőtlen ajkamon,amint a füst keserűn mar és kapar,mikor eltávozik a lélekvihars felcsendül fájó dalom, a fájdalom.Ó, bárcsak…
Kincs-tár(lat)
2013.01.17. 18:17
Az anya őriz, s féltéssel nevel fel,a barát bizalommal vár s jó kedvel,a kedves tűr, bőséges szerelemmel,s a gyermek ámul, neki példakép kell.Lélekvásznat sző testembe a szeretet,mikor már utaztam, s szenvedtem eleget,majd esővel tisztítja meg a magas ég,s vitorlám friss…
Sorokban a sors
2012.11.05. 23:25
Ó, hol s merre? Oly messze, a perc mely billogod,a távolság, mint zavart kiscsikó felnyihog.Árván vár, már csak ácsorog a tegnapi én.Az ármány, mint nyár-árny csorog le falon a fény.Deres szélbe hajtják lombjuk, az útszéli fák.Hántott kérgük a ború, mint mókus szeli át.A…
Amikor nem megy
2012.10.25. 11:11
Omlós, puha a sajt, fent, tékozló hold fénye ragyog.Én szívből írnék, de csak maszatolok.Vidám pille láng lobog, de hervad a gyertyafény,belül a kicsi, a gyermek zokog, az utolsó erény. A ború szorgos pókja emel légvárat,elmém behálózza, de nem fedi a vágyat.Asztalra borult…