Tél pora hullarcomba szitálpendül a húrzeng a vén szitárnem szabadulszív dala dúlcsendes láthatárfehér ködszakállfenyőn és tobozánnappalom éjszakámkönnyek mosta partján… szemem ablaküvegénezernyi madárlábnyomjeges szelek pereménmagamba bújva fázom…fagy zenél…

nincs mit tenni, ez lesz az utolsó nap,de ma nem bánom, ha én érek be utolsónak.lesz itt majd káosz, meg hiszti rendesen,de én csak okosan, nem vesztem el a fejem. hiába pánikolsz, hogy -ó, ez nem lehet!nyugodj meg de, Ő mindent meg tehet! hmm, az agyam egy, gondolat szeli…

Vidáman várok a szóra,s eljön ma végre az óra,Nem vágyom, csak ezt az egyet,csak is a jobbat a szebbet.Keményen csillan a fényéletet kaptam, az enyém.Testem egy edzett edény,kitölti lelkem a remény.Nincs ami innen elkerget,őrzöm a megmaradt rendet.Véget ér lassan a strófa,így…

Réten című versem Zárda Norbi barátom jóvoltából immár hallgatható is!