egykis nosztalgia...

Szöveg / rap: Soul-Art

Ének/ ragga: Mayloo

Koptatott kövek

Refrén (Mayloo):

Elment a boldogság, de az életem itt maradt,

Koptatott kövek felett vonatom elhaladt,

Koptatott kövek felett, el ment és nem várt,

Azóta is keresem, mindenben az arcát.

Verse1 (Soul-Art):

Az élet színpadán, elbuktam a fő próbán,

Félre hangolt gitár vagyok, hangjaim zajok,

Húrjaim szakadnak, életem fogy,

Zene nélkül, én is meghalok,

Mindenütt amerre megyek, koptatott kövek,

Rohanva tűnik el felettük az élet,

Mint fényben a színek, a számban az ízek,

Az érzések fájnak a gondolatok szállnak.

Verse1 (Mayloo):

Elmúltak a szép napok, a holdvilágos esték,

Nem tart vissza semmi, egyre csak mennék,

Pedig szép volt akkor is, mára még is megkopott,

Volt aki rám örömöt, volt aki csak bajt hozott,

Bejárom a világom, felfedezem titkait,

Átélem a boldogságát s elszenvedem kínjait,

Elmerülök tengerében, bejárom az útjait,

Átszelem az egét s megszeretem lányait.

Refrén (Mayloo):

Elment a boldogság, de az életem itt maradt,

Koptatott kövek felett vonatom elhaladt,

Koptatott kövek felett, el ment és nem várt,

Azóta is keresem, mindenben az arcát.

Verse2 (Soul-Art):

Írom a sorokat, csak hiányzik a dallam,

A kerekek ritmikusan kattognak alattam,

Zakatol az élet, de a vonat nem vár,

Bástyákat emelnék, de az idő el száll,

Magam mögött hagyom hervadó nyomaim,

Tapogatom hátamon elveszett szárnyaim,

Vágyaim netovábbja a szemhéjamra képet fest,

Megölném ha megtalálnám a tettest,

Elhagytam a várost, nem Miskolcot, ez Pest,

Volt, ahonnan indultam és megírtam ezt,

Nem fáj már semmi, vezetnek tovább utamon,

Emlékeim szívemben örökké meg tartom.

Verse2 (Mayloo):

Sötét árnyat vetnek rám a tárgyak,

Arc nélküli hangot a szélben szállnak,

testetlen lelkek a szellemek,

Vagy elragadnak vagy tovább megyek.

Refrén (Mayloo):

Elment a boldogság, de az életem itt maradt,

Koptatott kövek felett vonatom elhaladt,

Koptatott kövek felett, el ment és nem várt,

Azóta is keresem, mindenben az arcát.