Mától elérhető a zenei részleg,

zenei ténykedéseim nyomon követéséhez.

KATT!

askfor
Bajban van egy gagyogó,
a vén nyerészes jellem,
nagy nincsem e országon,
ha őröl embert szellem.

Soleil
Ha már kapott életet,
A véges idő bőrét,
Kilopni vágyna házat,
Meg embert hagyni pőrén.

askfor
Divat lett vele a jog
S elér az undor sodra…
Angyalnak sem voltál jobb
Tagadó állat szobra.

askfor
Nyavalyás bazári szót,
Mily ácsingózva mérsz fel,
Ha bűntett a szerénység
Engem lenéz a kétely.

soulkeeper
A két karón keselyű
s édes vízen a csónak,
azzá lesz majd az újság,
amit hazugságnak mondnak.

soulkeeper
Innen, menni! Amíg csak,
meghalóban van Isten.
Jajj! -Nyögöd majd szomorún˝-
mert erényünk az nincsen.

\Az eredeti\

Ady Endre: A nincsen himnusza

A Hajnal nem ragyogó,
Az Éj fehéren lebben,
Az Isten nem jóságos,
Az Ördög nem kegyetlen.

A Nyár fagyos jégverem,
A Tél hevitő hőség,
Piros virág a Bánat
S fekete a Dicsőség.

Bivaly-fekete a hó,
Fehér a szurok korma,
A Van csak egy rossz álom
S a valóság a Volna.

A Halál nagy dáridó
S kis stáció az Élet,
A Bűn szebb az Erénynél
S legszebb Erény a Vétek.

A méz maró keserű
S édes ize a sónak,
A Ma egy nagy hazugság
S az igazság a Holnap.

Nincsen semmi, ami van,
Egy Való van: a Nincsen,
Az Ördög a rokonunk
S ellenségünk az Isten.

Fáradt vagyok, száraz a szám,
múlt nyoma emészti avítt krónikám.
Korom, bár kortalan hozomány,
korom mégis temet
s nevet
rajtam, mint bukott prófétán.

Cserepes ajkamról lomhán
mállanak le malasztos szavak,
mára könnytelen gödreim mélyén
kiszáradt tavak,
s a porban nemhogy fény,
egy árva lábnyom sem maradt.

Átok fejemre e Hit,
amit
a holnap szárnyán szállva
sorsom belém énekel
mély
sebeket szántva.
Mely,
mint asszony-hordta lepel,
arcom festi halálra.
Súlyos, fekete csenddel
fed, s lep el.

Bár, ha
egyszer ez lesz majd árva
kincseimnek ára,
a juss, mit a magamfajta érdemel;
akkor én büszkén viselem el!

üres falaim
hideg sóhaj rázza
míg kihunyt vágyaim
lángjait fázva
ismét élni álmodom

óvatos léptekkel
alantas fájdalom oson
míg maró szégyennel
az utolsó pofon
testem kíntalanná edzi

szabad s szalad az élet
de az esély szemernyi
s nincsenek jelzőfények
boldogságom keresni
immár hitem sem maradt

csak a hajnallá lett szív
mi egy kósza (k)éj alatt
mint bukott diadalív
hirtelen meghasadt
mert én nem felejthetek

Amit kell, mint eddig, ezután is megteszem!
Kezemben a sorsom, én hajtom a szekerem!
Kikoptatott utam vezet tűzön-vízen át,
csak a hitem reményem; nem várok már csodát!
***
Talán minden okkal történt így, ebben kell hinnem.
Ha kiderülne, hogy nem igaz borulna minden.
A legfájóbb dolgok már csak belülről marnak,
kívül nincs hát helye másnak csak a mosolynak.

-Sokan mozdultunk meg egyként, az ösztön szavára.
Ez belénk volt oltva, csak van aki ezt nem látta.
De meglepődni kár, mindenütt süketek s vakok
és rengeteg várt, félálomban lopta a napot.

Kiölték belőlük a terveket és tenni akarást.
Aki talán tehetett volna, így már az sem akar mást.
Csak csendben, kihúzni még egy pár évet,
és így, szép lassan öltek meg egy népet...