Amit kell, mint eddig, ezután is megteszem!
Kezemben a sorsom, én hajtom a szekerem!
Kikoptatott utam vezet tűzön-vízen át,
csak a hitem reményem; nem várok már csodát!
***
Talán minden okkal történt így, ebben kell hinnem.
Ha kiderülne, hogy nem igaz borulna minden.
A legfájóbb dolgok már csak belülről marnak,
kívül nincs hát helye másnak csak a mosolynak.

-Sokan mozdultunk meg egyként, az ösztön szavára.
Ez belénk volt oltva, csak van aki ezt nem látta.
De meglepődni kár, mindenütt süketek s vakok
és rengeteg várt, félálomban lopta a napot.

Kiölték belőlük a terveket és tenni akarást.
Aki talán tehetett volna, így már az sem akar mást.
Csak csendben, kihúzni még egy pár évet,
és így, szép lassan öltek meg egy népet...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.