A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

Chorus:

Come wid mi, mi darling!

Wi a go dance di fire dance tonite!

Fiery love a burn,

Mi a go keep yuh light bright.

Verse 1:

Inside mi, di ember dem blaze,

From which tomorrow's fire a go rise and blaze.

In mi pocket,

Yesterday ashes, mi a carry.

Memory fi di future,

Lock up inna mi heart.

Don't tink mi selfish!

Angel wings

A go protect it.

Bad thoughts

Can't touch it under di sun.

Chorus:

Come wid mi, mi darling!

Wi a go dance di fire dance tonite!

Fiery love a burn,

Mi a go keep yuh light bright.

Bridge:

So bright and clean

But alone,

A raging hurricane

Come and gone,

Everyone afta

Run wild,

Di world quiet down

And transform.

Verse 2:

Hope, no fear

When di silence near,

It no go last,

Joy a go come fast,

An' on di old cobblestone

Quickly di heartbeat sound,

Rhythm flow

An' yuh body dance,

But if yuh no careful

An' only careless,

Yuh no go wise

Just a mess,

An' again

It go repeat.

Into di ember

Di flame a rise...

Chorus:

Come wid mi, mi darling!

Wi a go dance di fire dance tonite!

Fiery love a burn,

Mi a go keep yuh light bright.

A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

refrén

Fáradt vagyok, száraz a szám,

múlt nyoma emészti avítt krónikám.

Korom, bár kortalan hozomány,

korom mégis temet

s nevet

rajtam, mint bukott prófétán.

verse1:

Cserepes ajkamról lomhán

mállanak le malasztos szavak,

mára könnytelen gödreim mélyén

kiszáradt tavak,

s a porban nemhogy fény,

egy árva lábnyom sem maradt.

refrén

Fáradt vagyok, száraz a szám,

múlt nyoma emészti avítt krónikám.

Korom, bár kortalan hozomány,

korom mégis temet

s nevet

rajtam, mint bukott prófétán.

verse2:

Átok fejemre e Hit,

amit

a holnap szárnyán szállva

sorsom belém énekel

mély

sebeket szántva.

Mely,

mint asszony-hordta lepel,

arcom festi halálra.

Súlyos, fekete csenddel

fed, s lep el.

bridge:

Bár, ha

egyszer ez lesz majd árva

kincseimnek ára,

a juss, mit a magamfajta érdemel;

akkor én büszkén viselem el!

refrén

Fáradt vagyok, száraz a szám,

múlt nyoma emészti avítt krónikám.

Korom, bár kortalan hozomány,

korom mégis temet

s nevet

rajtam, mint bukott prófétán.

A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

Refrén:
foszló felhők vészjósló tánca
zúg az égiekk áriája
s már kénköves pokol a horizont

felperzselt könnye megsebzi
szeme világát hiába keresi
jöjj hát lélek és szeress engem

Verse1:
miért hamuszürke lepel az ég
arcomon érzem hűs leheletét
sokezernyi foszló testű felleg
felettem mennytelen poklot sejtet

a távolság keresi otthonát
az üldözött s ha szemen zokog át
a lélek hát szeresd s adj nyugalmat
mint én teszem amíg erőm marad

Refrén:
foszló felhők vészjósló tánca
zúg az égiekk áriája
s már kénköves pokol a horizont

felperzselt könnye megsebzi
szeme világát hiába keresi
jöjj hát lélek és szeress engem

Verse2:
és e lét jobbat tartogat s akár
ha csak egy percig is nem fáj nem kár
értem hisz bűneim magam kértem
mert senkitől nem féltem sohasem
magamért mindig csak is másokért
s nem ellen kellett itt lennem; ezért

Refrén:
foszló felhők vészjósló tánca
zúg az égiekk áriája
s már kénköves pokol a horizont

felperzselt könnye megsebzi
szeme világát hiába keresi
jöjj hát lélek és szeress engem

A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

Bridge1:

Csak ülök

lelkem tavának csendes fenekén,

s töprengek egy újabb mesén.

Mi nem is mese már,

sokkal inkább dráma,

de leírva

inkább hasonlít paródiára.

Refrén:

Omlós,

puha a sajt,

fent,

tékozló hold fénye ragyog.

Én szívből írnék,

de csak maszatolok.

Vidám pille láng lobog,

de hervad a gyertyafény,

belül a kicsi, a gyermek zokog,

az utolsó erény.

verse1:

A ború szorgos pókja

emel légvárat,

elmém behálózza,

de nem fedi a vágyat.

Asztalra borult asztali bor.

Tükrében,

szám halvány mosolyra húzom,

pedig tudom,

mi van kezében…

Bridge2:

Csak ülök

lelkem tavának csendes fenekén,

s töprengek egy újabb mesén.

Mi nem is mese már,

sokkal inkább dráma,

de leírva

inkább hasonlít paródiára.

verse2:

Ahogy színmű lesz,

a sok műszínből mit láttam.

Festett képet rajzoltam

valószíntartományban.

De miért is írnék tragédiát

hisz ismeritek életem,

s ha értitek a komédiát

tudjátok mi fáj nekem…

Refrén:

Omlós,

puha a sajt,

fent,

tékozló hold fénye ragyog.

Én szívből írnék,

de csak maszatolok.

Vidám pille láng lobog,

de hervad a gyertyafény,

belül a kicsi, a gyermek zokog,

az utolsó erény.

A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

Bocsánat

Én szólnék hozzád.

Tényleg,

szeretném,

de nem megy.

Megköti nyelvem,

a makacs büszkeség.

Te is tudod,

hogy milyen nehéz ez,

hisz ismered.

Pedig,

csak halovány árny már.

Csupán csak egy folt,

a díszes szőnyegen,

az ok, amely

árkot mart szívünkbe.

S most,

olcsó szavakkal,

próbálja pótolni,

az elveszett érzelmeket.

De hiába,

már nem lehet.

Hisz kopottas nászunk,

e porszem űzi,

antik rabságba,

hol sorvadó lelkünk

erjeszti dühét.

Majd a csend,

mint fojtogató pára

száll alá,

és ránk telepszik.

S vonásainkat,

a kevélység,

kihívó köntösében,

táncra hívja,

a harag.

Pedig, van egy szó,

melynek életre hívva,

hatalma van.

Az ezer éves csendet is

elűzheti egy csapásra.

S mindent helyre hozna,

ha kérnénk egy életre,

de nem szólítja senki sem.

Így csak,

a dac és hiúság,

kacagja szemközt,

karöltve,

azt a parcellát,

hol az alázat,

eltemettetett.

Te szólnál hozzám.

Tényleg,

szeretnéd,

de nem lehet.

Az egód nem hagy,

gúsba köti ajkaid.

Én is tudom,

hogy milyen nehéz ez,

hisz ismerem.