Amikor azt mondom, hogy:
ez itt, minden kincsem.
Azt hiszed szegény vagyok,
hiszen semmim sincsen.

Azt mondom, hogy: De hisz, a Szavak…
- Ugyan kérlek, ezek Csak szavak,
s ha ezt nem látod, te vagy a vak!
Hisz, neked már, semmid sem maradt…

Persze volt, nem is egy olyan, amin…
De rianás szaladt végig álmaid habjain,
s hiába a szépen szőtt baldachin,
neked nincsen…, nincsen semmid, se itt, se odakinn´…

Persze volt, hogy nem sújtott még átok,
de boldogságod fenyvesében lobbant zsarátnok…
s most csak magadban vetsz arról számot,
hogy hová tűnhettek el a mennyei karátok… -

Nem tudod, mik ezek a Szavak…
Szavak, amik még bennem vannak,
s majd, ha már látod nem leszel vak,
az emlékek még megmaradtak!

S amikor azt kérded, hogy:
ez Minden, a Kincsem?
Azt hiszem gazdag vagyok,
pedig semmim sincsen.

Füst marta torkom alkoholba nem áztatom,
már csak üvegen át merengek a párlaton,
s robbanni készül, hosszan elfojtott bánatom.
Bár épp, hogy csak megállok ingatag lábamon,

bent mégis felizzó harag, lüktető erek,
ordító kín; mikbe a szívem beleremeg,
s én vérben forgó szemeket vetek. - Kik ezek?!
Uram, ha erőt adsz, ma tán gyilkossá leszek! -

Úgy zúgolódik a világmindenség bennem,
hogy lüktet, s zihál belé, minden belsőszervem,
s ha valaha volt is, ma már Semmi a kedvem.

Levetem hát, e régtől hordott, kopott testet,
s a halovány égre kormos lelket lehelek,
ami, majd a fényben, újra szabadon lebeg.

Már születésünk pillanatában alannyá válunk,
s várjuk, hogy összetettebbé alakítson az élet.
Majd a környezetben mondattá cseperedve állunk,
de amíg sorsunk rímbe nem szed, nem leszünk egészek.

Egymás köré fonódva, s megbújva soraink között,
túl az időn, s életen; énekeljük meg az álmot.
Hiszen fontos az érzelem a szavak rendje mögött,
ami tisztít és ösztönöz; elűzve minden átkot.

Amit életünk során sorokba rendez a sorsunk,
bevésve szívbe, s lélekbe minden egyes pillanat,
hogy emlékezzünk kik vagyunk; honnan…, s hová indulunk.

Olykor új értelmet adnak, de néha kiforgatnak,
határainkon a jelek, terelnek s szerkesztenek;
de igazi jelentésünk- a Szeretet, megmarad.

Megjegyzés: 2013.01.18.

Légy rém! Szítsd fel a tüzet,
s te magad légy a tünet.
Az érzés, mit másokban látnál,
mit jobban vágysz a változásnál.

Légy rém! Hallasd a szavad,
s mondj el mindent, mit szabad.
Szíved ne nyomja, mondd: soha már!
s szárnyalj örökké szabad madár.

Légy rém! Fizess mosollyal,
s bölcsebb leszel majd korral.
Ne félj semmit, szíved kalapál,
hisz az új élet, egy új halál.