Visual with Kling ai.

intro:

Oooh ooh oh,

A thousand and one nights await me yet –

bridge:

The darkness now consumes

the landscape, cold and fast,

and everything that hurts

breaks free and comes to pass.

chorus:

But soon,

the fire will rise again,

to chase away the night’s

deep stain.

Soon.

Where day and night still play,

on seesaws back and forth,

a bug buzzes aimlessly,

between sound and mirth.

verse 1:

My body,

alarming,

a shadow cast,

a danger vast

and haunting.

My eyes

rest on the sea,

a seed, it hides,

begins to sprout,

to grow,

to be.

I guard the life I see,

with my watchful eyes protecting.

My face,

a moonlit trace,

has brought the thieves of night

a chilling fright.

Almost

as cold as death.

My clothes,

my scythe’s gleam,

stand in the night as guards,

where oblivion falls.

A little worn,

and fading far.

chorus:

But soon,

the fire will rise again,

to chase away the night’s

deep stain.

Soon.

Where day and night still play,

on seesaws back and forth,

a bug buzzes aimlessly,

between sound and mirth.

Verse 2:

The dawn awakens,

its nourishing dew,

cleanses and feeds,

and shadows it subdues.

In the blackened

distance,

free winds hum

their sweet existence.

Burning sun rays,

biting winds,

my heart, it waits, though

hope rescinds.

A leaf falls, dry and bare,

while beyond the soil I dare,

to recite my life’s despair.

I hear it near,

the rattling bones

of winter’s flare,

and

living on as

the selfish,

cruel first summer,

where I spoke free,

reciting my life’s poem,

a leaf, on the wind’s roam.

A stream beats time...

A prison holds me,

locks me down,

my soul torments,

my body bound.

My eyes can see,

my mind foresees,

my hell, my heaven’s ground.

The wind carries all...

chorus:

But soon,

the fire will rise again,

to chase away the night’s

deep stain.

Soon.

Where day and night still play,

on seesaws back and forth,

a bug buzzes aimlessly,

between sound and mirth.

Visual with Kling ai.

intro:

-óóó óó ó

vár még ezer egy éj-

bridge:

Mohón falja már

a sötétség a tájat,

s felszínre tör minden

ami csak fájhat.

chorus:

ébredő hajnal

éltető harmat

tisztít és táplál

s elűz minden árnyat

Feketedő

messzeségbe,

hallik szabad

szél zenéje.

Égő napsugár,

maró szél,

szívem vár-bár-már,

nem remél.

verse 1:

Testem

riasztó,

tájba illő

ijesztő

veszedelem.

Szemem

tengeren

pihentetem.

Mag búvik,

szárba szökken.

Élet-terem.

Vigyázza

megóvó

tekintetem.

Arcom

holdfény-képe,

éj-tolvajok

szívébe,

rettegést

hozott.

Már-már

halottas.

Ruhám s

kaszám fénye,

ott posztoló

éj őre,

feledést

kapott.

Itt-ott

kopottas.

chorus:

ébredő hajnal

éltető harmat

tisztít és táplál

s elűz minden árnyat

Feketedő

messzeségbe,

hallik szabad

szél zenéje.

Égő napsugár,

maró szél,

szívem vár-bár-már,

nem remél.

verse 2:

Majd.

Tűz költözik ismét

égre,

múlik nyúló sötét

mélye.

Majd.

Hol mérleghintán játszik

a nappal s az éj,

bambán, bogár cikázik

a hanggal s a kéj.

Levél hull s szárad el,

míg én túl avaron

életem szavalom,

de hallom már,

hogy jő,

a zörgő

csontú tél

és

pont úgy él,

az önző,

s őrlő

szép első nyár,

melyben én szabadon,

életem szavalom,

levél szél-szárnyra kel.

Dobol egy ér…

Börtön zárja

testem rejti

szenved lelkem,

szemem látja

elmém sejti

poklom s mennyem.

Viszi a szél…

chorus:

ébredő hajnal

éltető harmat

tisztít és táplál

s elűz minden árnyat

Feketedő

messzeségbe,

hallik szabad

szél zenéje.

Égő napsugár,

maró szél,

szívem vár-bár-már,

nem remél.

chorus:

ébredő hajnal

éltető harmat

tisztít és táplál

s elűz minden árnyat

Feketedő

messzeségbe,

hallik szabad

szél zenéje.

Égő napsugár,

maró szél,

szívem vár-bár-már,

nem remél.

outro:

-óóó óó ó

Viszi a szél…-

A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

one

two

three

one

two

three

gloom

dark

bar

ruin

smoke

my face

conceals

while beer and

wine

drown sorrows,

it reveals

a foolish

plan

gives a

leading thread,

but legs

stumble,

misstep,

postponed,

soaked steps

staggering...

-... past

legacy,

womb torn apart,

yesterday

and today,

and maybe

already knew...

but does it even

matter

what

some Inca

or Maya

prophecy and calendar

claim,

just swallows me whole,

the concrete hive,

no scribble or scroll

lures me,

as the spirit

burns...

one

two

three

one

two

threeeeeee

barren

path

stale

salty

frozen

fields I dash

feet dragging,

dust cracks,

and despite the seer

who curses,

while reason,

still clear,

crumples,

yet I am,

just my heart clenched,

stumbles,

wind weeps,

the soul

fears,

light glimmers,

eyes drift

towards the

preprogrammed goals,

weary,

I lie down,

strength

nowhere to be found,

falling like leaves

at fate's feet...

one

two

three

one

two

threeeeee

Visual with Kling ai.

[verse 1]

A Fények íve ott hajol az égre s hív.

a Színes ösvény, mint büszke diadalív.

Két élet, két sors, két messzi világ,

ha a lélek mélyen figyel meghallja dalát.

Lágy rezgéseit csakrái mélyén érzi

Ott, hol a föld álmait sóhajtja s nézi

Két világ feszül egymásnak csendesen

Az emberi szív és a végtelen.

[chorus]

Valahol ott távol, messze, a felhőkön túl.

Hol a léptek és lelkek egymásra lelnek,

hol minden különálló végül majd egy lesz.

de ő mindent lát mi rejtve van a szemnek,

s a szelek zúgnak; angyalszárnyak

hol az álmok is valóra válnak

Az idő lassan telik, s pendül egy húr

[bridge]

A változás lágyan súgja sorsod.

Az ember útja ez a csillagokba,

Álomból valóság,

sorsból jövő lesz,

Lépteid nyomán a fény fodrot vet,

-rezzen,

S egy pillanatra elmosódik a táj,

új ösvény nyílik a messzeségbe,

Egy lélegzetvétel alatt halkan átsuhan,

S ott hagyja nyomát az ég peremén.

[chorus]

Valahol ott távol, messze, a felhőkön túl.

Hol a léptek és lelkek egymásra lelnek,

hol minden különálló végül majd egy lesz.

de ő mindent lát mi rejtve van a szemnek,

s a szelek zúgnak; angyalszárnyak

hol az álmok is valóra válnak

Az idő lassan telik, s pendül egy húr

[verse 2]

Időtlen ív,

vezet Ősök lába nyomán

s mely alatt az évek során

A színek,

mint rég elfeledett jelek,

Széthullnak,

s eggyé forrnak újra

napjait a jelen,

szövi át a múltba

lelkek költöznek csendben

a felhőkön túlra.

[chorus]

Valahol ott távol, messze, a felhőkön túl.

Hol a léptek és lelkek egymásra lelnek,

hol minden különálló végül majd egy lesz.

de ő mindent lát mi rejtve van a szemnek,

s a szelek zúgnak; angyalszárnyak

hol az álmok is valóra válnak

Az idő lassan telik, s pendül egy húr

A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

[Pre-Chorus]

I sit here still,

At the quiet bottom of my soul’s lake,

Wondering what new tale I should make.

But it’s no tale at all,

It’s more like a drama,

Yet written down,

It reads more like a parody in panorama.

[Verse 1]

The spider of gloom

Weaves castles in the air,

Enmeshes my mind,

But can’t cover my care.

Wine spilt across the table,

In its glass,

I force a faint smile to show,

Though I know,

What he holds in his grasp…

[Pre-Chorus]

I sit here still,

At the quiet bottom of my soul’s lake,

Wondering what new tale I should make.

But it’s no tale at all,

It’s more like a drama,

Yet written down,

It reads more like a parody in panorama.

[Chorus]

Soft,

Crumbly is the cheese,

Above,

The prodigal moonlight gleams.

I write from the heart,

But my words smudge and freeze.

A merry flame flickers,

But the candle’s light wanes,

Inside, the child silently cries,

The last virtue remains.

[Verse 2]

As the play unfolds,

From these painted hues I saw,

I’ve drawn a picture,

In a world where true shades withdraw.

But why should I write tragedy

When you all know my life,

If you understand the comedy,

You’ll know what causes my strife...

[Chorus]

Soft,

Crumbly is the cheese,

Above,

The prodigal moonlight gleams.

I write from the heart,

But my words smudge and freeze.

A merry flame flickers,

But the candle’s light wanes,

Inside, the child silently cries,

The last virtue remains.

[Chorus]

Soft,

Crumbly is the cheese,

Above,

The prodigal moonlight gleams.

I write from the heart,

But my words smudge and freeze.

A merry flame flickers,

But the candle’s light wanes,

Inside, the child silently cries,

The last virtue remains.

[Outro]

I sit here still,

At the quiet bottom of my soul’s lake,

Wondering what new tale I should make.