A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

My windblown soul; a frayed sweater.

Ah, God only knows where I’ll be come New Year’s ever!?

The earth beneath me groans with wrinkled skin,

Lord! Let Your wandering path be marked by stars again.

Sun-scorched hat I lift to the breeze,

A purposeless road takes me through this life with ease.

Miles have gathered in my worn-out shoes,

And the weight of stones drags me, slows my moves.

In my pocket, a crumpled piece of paper lies,

On it, faded lines of graphite sigh.

Timeless questions written on the pages of the great book,

A dream glimmers over this ruined body like a canopy nook.

An imagined life, a chain never cast aside,

Like a sickly, clinging, corrupt romance that bides.

For here, where there’s no song, no music, no dance,

My rhythmless life is but a pitiful assonance.

My heart spread wide; an old Rottweiler.

Ah, God only knows where I’ll be come New Year’s ever!?

The high heavens pour down with a grumpy mood,

Lord! If I had a goal — you see my soul; I’d run if I could…

-mert már-

verse:

nem adja vissza senki

azon órákat

perceket

amelyeket

hasztalan áldoztam fel

az idő oltárán

hisz nem lehet

számba venni se tán

lepergő szemek helyett

csak sár és ingovány

ami minél inkább küzdök

annál hamarabb temet el

de talán

ha elemésztette már testemet

lelkem majd új otthonra lel

s nem emészti többé rettenet

hogy elillantak álmaim

s kopogó szememből

kikopott a fény

kopott bőröndök mélyén

pihen

majd

ráncok

sáncok s árkok sora

között

pereg tova

hogy lelkem mélye méla

bús

mint csontomon a nyúzott hús

míg dús

eső szaporán szitálva

vénasszonyok énekét

távolba citálja

hogy bennem cibálva

rejti a tudat igazi énjét

hiába

villantva pengéje fényét

így él

s ítél

csendhalálra

[bridge]

Ott vagyok.

A télben,

a nyárban.

Az úton,

a sárban.

Egy szomorú dalban,

koldusok szavában

a sötétben és a fényben.

-A síri csendben

mikor szív sem dobban.

[verse 1]

Egy színpad,

egy mikrofon,

egy kicsi,

egy nagy pofon.

Elindít az utamon,

azután meg

befogom.

Nem teszek le

semmit,

az asztal

össze törve,

kreáltam egy MC-t,

ő van a tükörbe.

Magamat látom,

de mégsem

én vagyok,

egy érzés, egy álom,

a nap felragyog.

Ébredést hoz,

színeket a tájra,

a feledés vonz,

de nem taszít

homályba.

[chorus]

Ma porba hullnak

a súlyos percek,

az emlékek is

lomhán peregnek.

Könnytől homályos

szemeim előtt.

Tán angyallá vagy

démonná leszek?

És az emlékem

megőrzik-e még

ha majd elmegyek?

Vár e ott otthon

mint itt azelőtt?

[verse 2]

Tudni vágyom ki lesz?

Az, ki ledönti hamis,

bálványok szobrait?

Vagy lesz örök csendes,

álmodva álmait?

Nincs válasz csak a nesz.

Ahogy idő és sors

karöltve szüretel

s éhét enyhíteni,

le-le szakít egy-egy

szép fürtű életet.

Levelet hullajtó

ősz akácok alatt…

[chorus]

Ma porba hullnak

a súlyos percek,

az emlékek is

lomhán peregnek.

Könnytől homályos

szemeim előtt.

Tán angyallá vagy

démonná leszek?

És az emlékem

megőrzik-e még

ha majd elmegyek?

Vár e ott otthon

mint itt azelőtt?

[verse 3]

Acélos gondolat készül,

új formát ölteni bennem,

a fém-test, csendül s pendül,

ahogy akaratom edzem.

A megmunkált énem szavai,

mint a csikorgó csille kerék.

Csak a zaj az egyetlen, ami

válaszolna, ha kérdeznék.

A vázba vésett értelem,

várja a jövendő csiszolását.

S ím megírva végzetem,

értem a múltam mély hallgatását.

S a szív, parazsat hoz saját helyére,

csak, hogy így imitálja önnön melegét,

és bár nem emlékszem már az elejére,

de ismerem a pillanatnak erejét.

S ez több, mint amit a lélek kívánhat.

-Boldog vagyok…

[break]

[chorus]

Ma porba hullnak

a súlyos percek,

az emlékek is

lomhán peregnek.

Könnytől homályos

szemeim előtt.

Tán angyallá vagy

démonná leszek?

És az emlékem

megőrzik-e még

ha majd elmegyek?

Vár e ott otthon

mint itt azelőtt?

[bridge]

Itt vagyok.

Mert,

én mindig

létezem.

Ez a végzetem.

Ha elfelejtettél

vagy

nem is tudtál rólam,

akkor is ismersz.

Számodra

a semmi voltam.

A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

[Intro]

hmmm hmmm mmmm 

[Break] 

[Chorus]

Fleeting clouds in a foreboding dance, 

Thunder sings the heavens’ chants, 

And sulfurous flames scorch the sky’s expanse. 

Burnt tears wound her sight, 

Searching in vain for lost light, 

Come, oh spirit, and love me tonight. 

[Break] 

[Verse 1]

Why? The sky wears an ashen veil, 

I feel its cool breath like a ghostly trail, 

Countless clouds, their forms decayed, 

Above me they whisper of hell betrayed. 

The distance seeks a home in the chase, 

If a weeping soul stares it in the face, 

So, love the soul and bring it peace, 

As long as I can, I’ll never cease. 

[Chorus]

Fleeting clouds in a foreboding dance, 

Thunder sings the heavens’ chants, 

And sulfurous flames scorch the sky’s expanse. 

Burnt tears wound her sight, 

Searching in vain for lost light, 

Come, oh spirit, and love me tonight. 

[Break] 

[Verse 2]

This life may hold more, and even if it’s brief, 

A moment without pain is worth the relief, 

For I chose my sins, no deceit. 

Never afraid, not of anyone, 

I fought for others, not for me alone, 

I had no foe, just this place to atone. 

[Chorus]

Fleeting clouds in a foreboding dance, 

Thunder sings the heavens’ chants, 

And sulfurous flames scorch the sky’s expanse. 

Burnt tears wound her sight, 

Searching in vain for lost light, 

Come, oh spirit, and love me tonight. 

[Break] 

[Outro]

mmm mmm mmmmmm