Lyrics:

[Bridge-Timbaland]

I don’t see you no more,

I don’t care about life changing up the score,

I don’t feel you no more,

I don’t want you to love me no more

[Verse-Timbaland]

Say that you love me,

Turn around, then backstab me,

All the pain of forgiveness, even time, couldn't fix this.

Like a fool begs for supper,

I find myself waiting for her,

Only to find the broken pieces of my heart that was needed for my soul,

to love again

[Chorus-DeaDjahManN]

I don’t love you any longer, and it doesn’t hurt that only the floor embraces me.

My heart is broken and empty, you're no longer close to me.

I don’t love you any longer, and I don’t care

that you're not here, that I can’t reach you.

[Bridge-DeaDjahManN]

I hate you because you love me,

And you hate me because I love you.

But I’m afraid because you worry,

And you’re afraid because I worry too.

You won’t come to me because I want it,

And I won’t come to you because I don’t.

[Verse 2-DeaDjahManN]

I let go of the sadness

because it was ready for the journey,

and I’m building a new world

beyond the glass mountains,

and I shout into the future.

Loneliness will be its companion, the one that accompanied me,

it has stayed long enough with me, too.

Maybe it looks upon me with disdain

for my home was its home, too.

But I want to live—I want to live again!

A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

refrén:

Ott az ármány, megfeszül árnyán

ott hol alul és felül a szamárfül ül

s halmozott halmazokban ott a hátrány

a járvány világgá megy fekete szárnyán

verse1:

 olyan más az élet innen a síkból nézve

csak tükör által egésszé kiegészítve

s fáj, hogy minden jó amire csak vágyom

átkozott párhuzamos e világon

édes álmaimat nyüzsgő s fénylő prizmákként

Sagittariusra szórja szét a lét miként

kép-tér-kép őrzi testem vetületét

a végtelen időm számegyenesét

refrén:

Ott az ármány, megfeszül árnyán

ott hol alul és felül a szamárfül ül

s halmozott halmazokban ott a hátrány

a járvány világgá megy fekete szárnyán

verse2:

az érzés csak hullám elme s szív halmazában

hol halmozottan várják metszetük a mában

torzult lelkem parallelepipedon

a palackba zárt térgörbe tudaton

fény-sugár hasít át az ördögi körökön

kocka lovamban lelem egyetlen örömöm

hátán vágtatva jó bár csak vízió

a virradó harmadik dimenzió

refrén:

Ott az ármány, megfeszül árnyán

ott hol alul és felül a szamárfül ül

s halmozott halmazokban ott a hátrány

a járvány világgá megy fekete szárnyán

A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

[intro]

[pre-hook]

óóóóóóóóóó mond

Elsiratsz-e?

[hook]

- mint ahogy én, a valaha volt szebb napokat.

el? úgy mintha nekem őriznéd magzatodat?

s emlékszel-e majd, azon a távoli órán

mikor nem lesz már más ki ismeri krónikám?

[break]

[chorus]

s mondd, elsiratsz-e mint ahogy az anyám tenné?

el? úgy mint ahogyan a szerelem szeretné?

s elfeledsz-e, ha testem már földé lett, sárnak

vagy a hamvaim szél szórta ködökké váltak?

[break]

[pre-hook]

óóóóóóóóóó mond

Elsiratsz-e?

[hook]

s gyújtasz-e néha egy halovány kis pilácsot?

lelkembe idézni újra a kihunyt lángot.

s gondolsz-e olykor néhány szót ama pillanat szőttesébe?

- hogy melegítse csupasz testem a kietlen messzeségbe.

[chorus]

s mondd, elsiratsz-e mint ahogy az anyám tenné?

el? úgy mint ahogyan a szerelem szeretné?

s elfeledsz-e, ha testem már földé lett, sárnak

vagy a hamvaim szél szórta ködökké váltak?

[break]

[outro]

A visualhoz használt stock videók forrása a pexels.com

egyre…, egyre nehezebb, ahogy fogynak a szavak,

kifújt lélegzettel együtt vész el a gondolat.

S a bennem még megmaradt értelemnek,

már csak aszott morzsái penészednek.

egyre…, egyre nehezebb, ahogy fogynak a szavak,

nincs semmi új, csak avítt közhelyek; a nap alatt.

Elcsalt szív dobogja bohém ritmusát,

amíg az elme vív vele rím tusát.

egyre…, egyre nehezebb, ahogy fogynak a szavak

pedig mondanék én jót, szépet és okosakat,

de hitem vesztettem, s így lehetetlen.

Vagyok s nincs; mit magamnak köszönhettem.

egyre…, egyre nehezebb, ahogy fogynak a szavak

én csak állok némán és semmibe vész a tudat,

hogy rejtem magamban az örök lelket.

Vaj´, miért lett ily´ korán csendre edzett?