… Szerda van. 

- Nem bír jelentőséggel, csak pusztán egy elkerülhetetlen ténymegállapítás. Mondhatnám azt is, hogy nem kedd. Vagy akár csütörtököt is mondhatnék a közhellyé csépelt, frappáns agyfasz kedvéért. De nem teszem. Szerda van. És most, hogy kellőképp körülhatároltuk e puszta tényt, ami nem jelent semmit, próbálom élvezni az apró győzelmet a hétköznapok hazugságai felett. S közben hűvös búzasörrel öblögetem ki a számból az álságos szavakat. Sok volt. Már több mint elég. Eladtam mindent, mert minden eladó és valaki mindig megfizet érte… 

Késik. 
- Mindegy ez is csak illúzió. Mindent a maga idejében. Nincs túl korán, vagy túl késő. Csak jó és rossz idők vannak. Sosem számít a hely, mindenhol minden megeshet, csak jókor vagy rosszkor kell lennünk valahol, hogy megtörténjen. Mindent a maga idejében. Elkerülhetetlen, mint a megszegett ígéretek. Mint az önkéntes szabályrendszerek, határok és korlátok. Mert önmagukban is képesek vagyunk megölni a szabadságot… 

Mind ezt teszi, csak nézd meg őket. 
- Egy sem szabad. Mindet elnyomja valamelyik önkényuralmi rendszer. Ha nem a másoké, akkor kreál magának egyet, mert ma már elkerülhetetlen lett létezni nélkülük. A szabadság sokaknak pusztán csak egy lázálom. Ne nevess. Azt hiszed nekem ez a szabadságom, hogy mindezt látom? Hülye vagy. De nyugi, ez sem indulat, csak egy tény. Mint az elején. Leszögezzük és marad. Mindig vannak feltételek melyeknek, mint ők, én is felelek. Az én szabadságom sem más, mint a tiétek. Az sem létezik. Semmi sem szabad, de csak annak fáj ez most igazán, aki még lélegzik. Naiv gyermek. Fenyegetőn rázza az öklét, de csak legyint az öröklét, és nem múlik a kényszer, hogy márpedig ő… hogy neki kell… De sosem lesz senkinek, nem csak neki… Ó, a picsába! Nyugi… Csak a parázs… Nyugi… 

Szóval apró győzelmek mi? 
- Ez is az. Csak nézőpont kérdése ugye? Sokszor, aki úgy érzi, hogy a legközelebb van hozzá, az áll legmesszebb az igazságtól. Nekem elég, hogy látom, hogy nincs igazság barátom. Jó, lehet, hogy ez már túl bizalmas, de mindegy, eggyel több már nem oszt nem szoroz. Az sem, hogy szeretem a búzasört, markáns, karakteres, más, de attól még béklyó marad. Megköt, mert szeretem. Ha nem szeretném, akkor is meg tudna kötni, másként ugyan, de meg. 

Kényszer… 
- Nézd csak meg, ott, a lépcső mellett az igazi szabadság mintaszobrait. Mintha odafaragták volna őket, mert ilyen pózok talán nincsenek is, ők mégis büszkén feszítenek. Szabadok, övék a világ, megtehetnek bármit. És látod meg is teszik. Nem zavarja őket semmi. Sem a napszak, sem az időjárás. Csak hever ott lehullott kalappal, a másiknak meg a pólója mintáját a gyomorsav oldja fel szép lassan, de semmi sem zavarja. Az meg orrából takonybuborékot fúj. Minden rendben van, vagy semmi sincs rendben. Mert még lélegzik, s eközben a szabadság lázas mámorában ringat minket a beton… 
Hm… Vajon minek a kalap? Mindegy. Elfogyott. A dekkel együtt pöccintem ezt is tova… 

Na, de szerda van! Új nap, új gondolatok, új cigi. 
- Egy frászt, mindennap ugyan az a szar, csak ráaggatjuk a megtévesztés kufárplakettjeit és akciós igásszekerek elébe vonulunk önként, mint a mohóság barmai. Na, jó, a cigi tényleg új, mert az előző elfogyott. És még ez is, már a nevében benne van a kötelék, hogy láncdohányzás. Látod, soha nincsen vége, nem jön el sosem a Béke, nincs igazi jelentése ennek a marhaságnak sem. Olvastam valahol, hogy a Béke egy harmonikus állapot, amelyet erőszak és félelemmentesség jellemez. Ez azért tényleg jobban hangzik, mint az, hogy kussban, beletörődve elfogadja az erősebbek akaratát és meghúzza magát a gyengébb, amíg fölénybe nem tud kerülni, hogy ő érvényesíthesse akaratát… 

Ugye? 
- Hát ez a béke! Éljen az erősek szabadsága! A mások szabadsága az én börtönöm! Az én szabadságom, pedig mások börtöne. Mindennek megvan a helye és a szerepe, csak időnként megesik, hogy a szerepeket felcserélik az alapján, hogy épp ki van erőfölényben, s kinek a szabadsága érvényesül. Az egyik így a bakra ülve, a másik pedig az igában nyögve. Mindegy, ezt már úgy is tudod, nem látszol hülyegyereknek, csak kissé korlátolt vagy te is, mint a többi egyenes hátú majom… 

Ez a világ, a francba is. 
- De inkább beszéljünk most rólad, mert látom még nem hoztad meg a döntéseket, viszont itt és most el jött az idő. El kell döntened, még most, egyszer és mindenkorra, mielőtt... De hisz, tudod… No, halljuk melyik karámot választod? Hiszel istent? Igen? Akkor válassz neki nevet és főhajtással mutass tiszteletet. Mint a verebek mindenfelé a nagy paravánokkal, más dolguk sincs, csak az ő egy igaz istenük jelenlétét bizonygatni naphosszat talpig pomádéban százhatvan életnagyságú centiben ácsorogva. Jelképpé emelve egy fekete könyvet, melybe emberek írták más emberek verseit. Na, látod, az volt az Isten, amelyiknek ez eszébe jutott, amelyik ezt kitalálta. Ez ám a biznisz! Az Istenit! Vagy a kutyafáját, káromold csak, ahogy jól esik, vagy ha úgy tetszik, alapítsd meg saját vallásodat. Szabd meg szépen, díszes reverendád szegélyeihez mérten a korlátokat, melyek között majd prédikálhatsz magadnak. Hol a prófétád és a híved is te magad lehetsz. Mindegy csak válassz végre egy helyet. Egy helyet ahol úgy érzed, hogy a lelked majd végre szabad lehet. Véglegesítsd az értékrendedet, határozd meg vele mely halmazok részeként leszel kívánatos önmagad számára. De ne számíts hálára, a legtöbb egy hálátlan szerep. El kell fogadnod a világ bizonyos rendszereit, a fizika törvényeit melyekből kilógni nem lehet. Bizonyos halmazok között soha nincs átmenet. Van, hogy csak oda váltunk jegyet… 

Te is hallod? Mit-mit? Ne nézz már ilyen bambán, jól tudjuk, hogy itt és most… 
- Megérkezett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.