Emlékezem!
Emlékezem, arra a Rendőrre,
aki az igazi rendnek volt őre.
Ki itt kiszolgált, óvott s védett,
s most ő őrzi tán a messzeséget.

Emlékezem!
Emlékezem arra az Úrra,
aki büszkeséget félredobva
volt vezető szellemben és buszon,
ki okított embert s ebet egyazon alapon.

Emlékezem!
Emlékezem arra a Góbéra,
arra a kópéra, aki mint próféta
elbeszélte sorsát szándékától
kimentve magát minden csávából.

Emlékezem!
Emlékezem arra a Művészre,
ki az életet nagykanállal ette.
Ki előtt a cél mindig ott lebegett,
kinek sosem volt elég a kevesebb.

Emlékezem!
Emlékezem arra a Trubadúrra,
aki saját életét írta s dalolta.
S jó kedvvel egy-egy ital mellett
történeteivel mindig bút feledtet.

Emlékezem!
Emlékezem erre az Emberre,
kiben egyszerre volt jelen ezeknek jelleme.
Kinek testvér volt, példakép; barát és kedves,
s ezek szeme most, hogy elment bánattól lett nedves...

/ R.I.P Nagy László 1949-2014 /

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.