Kiállás kikiáltás

2013.10.19. 18:30

elmélkedés.jpg

Fáradt vagyok, száraz a szám,
múlt nyoma emészti avítt krónikám.
Korom, bár kortalan hozomány,
korom mégis temet
s nevet
rajtam, mint bukott prófétán.

Cserepes ajkamról lomhán
mállanak le malasztos szavak,
mára könnytelen gödreim mélyén
kiszáradt tavak,
s a porban nemhogy fény,
egy árva lábnyom sem maradt.

Átok fejemre e Hit,
amit
a holnap szárnyán szállva
sorsom belém énekel
mély
sebeket szántva.
Mely,
mint asszony-hordta lepel,
arcom festi halálra.
Súlyos, fekete csenddel
fed, s lep el.

Bár, ha
egyszer ez lesz majd árva
kincseimnek ára,
a juss, mit a magamfajta érdemel;
akkor én büszkén viselem el!

A bejegyzés trackback címe:

https://rowsanddestinies.blog.hu/api/trackback/id/tr495585274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása