… és nem enyém már
a test, sem a szó
sem a mozdulat.
talán egyedül
csak a gondolat,
de az sem velem,
hanem helyettem
tesz és ellenem
cselekszik az agy
csak vágy s indulat

sem jog sem birtok
nem jussom e föld
még tűr, de lehet
mire lepereg
időm, s felsírok
újfent, fent a kék
s lent a zöld, engem
el már nem temet
szellemtelen báb
tere-vesztetten
zuhan és lebeg

számos szám számos
kombináció,
számtalan számot
jelent, mit álmos
szemű álmodó
teremtve egy új
világot, ezen
s minden máson túl
összegez, s oszt el
míg a változó
hozza, s elnyeri
a végső formát…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.