rímbe szedve életem tánca
ütem tálcán prezentálva
megszáradt értelem darab
mint szerteszét dobált halak
kopott fehér falak
porladó törmelék
törött lakk alak
lábam alatt szék
bennem az emlék
morzsái feketék
pusztító adag
rojtos kínfonalak
elveszített szálak
karomon megannyi lánc
arcokon szemernyi ránc
megkopott a zománc
a megmaradt ezrelék
csak a törmelék
hét-pecsétes záradék
a fél százalék
erős kötelék
rostja a szépség
világot váltanék
ha halott nem lennék

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.