Szeretem a szőlőt; leginkább hámozva.
Megjöttem már onnan; indulj te bárhova.
Idővel, kereszt kerül a zsarnokra is
és megdöglik a kutya, amelyik sántít.

A hamar munkád, csak nagyon ritkán lesz jó,
s hiába fújtatsz mint a kovácsfújtató.
Bajos lopni ott, hol a gazda is zsivány,
egyre több a szűzlány, pont mint Ádvent után.

Vadászni a kutyát, a szokás tanítja,
vanni csak annak van, aki meg nem issza.
Ebédre ördög hív, s vacsorára farkas,
ha nem tudsz hozzá, ne is szólj; inkább hallgass!

Van, akit vaknak néznek, pedig csak süket,
s vannak akik a hegyre hordanak követ.
Nincs rosszabb süket annál, mint aki nem akar hallani,
gyorsan elfogy az, mihez azért nyúlnak mert lehet nyúlni.

Van, hogy az otthon vaksi lehet, más házánál a szemes,
s van aki kér, de csak Vatikáni valutával fizet.
Papot, vakot, öregasszonyt ne szolgálj; nem hisz egyik se!
A döglött kutyának pedig, az árokban van a helye.

Két gonosz, vagy rossz közül, te mindég válaszd a kisebbet,
sok bárányt elvisz még a farkas, míg megássák a vermet.
A borjúból ökör lett, mire a falu végére ért,
a kibékült barátból lesz a legtitkosabb ellenség.

Amíg senki nem vádol meg, addig ne is mentsd magadat,
csak bolond hiszi, hogy erővel ő lehet az okosabb.
Más verejtékén hízik odafent a sok-sok uraság,
de összevetett vállal, erős lehet ám a sokaság!

Megjegyzés: Az ötletet és forrást Dr. Margalits Ede: Magyar közmondások
és közmondásszerű szólások függeléke adta.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.