Lomha felleg, 
kúszik az est 
napom helyébe 
s borítja szívem 
szürkébe, majd 
éj-feketébe. 

Levelek hullnak, 
színes táncot 
járnak a széllel. 
A fából serceg 
a kaparás, 
Kutat az egér. 

Bogárzene hallik, 
zümmög és zeng. 
Egy kismadár 
csetlik-botlik, 
de mégis jár már 
s nem mereng. 

Hát uccu neki! 
Jöjj hát kedves! 
A gondolat hátán 
most minden csendes. 

A gondon nevetni 
tudni, egészséges. 
Az álmunk határán 
már minden fényes.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.