Farag

2012.10.15. 11:14

elmélkedés.jpg

mint a véső peremhez illeszkedik
hideg fém a pöröly lesújt s felizzik
a képlékeny alakjukat keresik
a keresők míg a formát meglelik…

és…, én csak vártam rá és ő jött
finoman megérintett rám nőtt
s magába ölelt a hangulat
számláló híján önmagukat
számlálják az intervallumok
de ma már ezen is túlvagyok
és csak legyintek idétlenül
míg az Én az immár időtlen
gazdagon mégis nincstelenül
falait simító végtelen…

útvesztőben hagyott kopott lenyomat
őrzi a mindent az átélt korokat
s nem szól már nem keresem a fonalat
a veszett fejsze nyeletlen hasogat…

nem…, nekem már ebből sem jutott
akkor és azóta sem tudok
sem kérni sem élni s remélni
pedig be jó lenne érezni
legalább egy kicsit még addig
amíg rám nem dönti falait
az ódon büszkeség és a csend
ódátlan fohászom reng s remeg
szótlan káosz és betűtlen trend
a szeretet sem menthet már meg…

s az új földesúr mellett ott legbelül
a szellem földönfutóvá lényegül
s az Árnyék örök sötétbe kényszerül
de ott talán nem marad majd egyedül…

A bejegyzés trackback címe:

https://rowsanddestinies.blog.hu/api/trackback/id/tr84849378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása