Félkövér betűimmel
ma papírra döntöm
a valóságot
elveszített sorokba
zagyva rímeket zárok
 
egyszerű szavaimmal
arcodba hazudom
az igazságot
a szavak közti csendben
így nyugalmat találok
 
kopott tollak
a hajadban
kifogyott tollak
a zsebemben
 
kihunyt a nap
a szemedben
s hamvai vannak
a szívemben
 
lelkünkből
elillant
kedvesem
kong némán
üresen
s nem talál
már ránk a
szerelem...
 
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.